Hogyan lehet méhekből tehenet gyártani, mágikus
eszközökkel várakat elfoglalni, kristálygömbbel
angyalokat idézni, talizmánnal szerelmeseket
szétválasztani? Hogyan tudjuk imák segítségével az egyetemi
tantárgyak anyagát néhány hét alatt elsajátítani, és miért
érdemes egészségünk megőrzése érdekében kígyókat és
békákat fogyasztanunk? Miért olvastak középkori
értelmiségiek, egyetemi professzorok, szerzetesek és
udvaroncok ilyen különös témákról, és hogyan tudták az
olvasottakat komolyan venni? Bennük volt a hiba, vagy nekünk
kellene komolyabb erőfeszítést tenni, hogy megértsük őket?
A mágia mint vallástörténeti, tudománytörténeti és
szociológiai kutatás tárgya a történettudományok teljes
jogú témájává lépett elő. Önálló diszciplínáról van tehát
szó, amelynek megvannak a maga vezető tudósai, társulásai,
publikációi és folyóiratai, valamint a maga nemzetközi
konferenciái. Nem túlzás azt állítani, hogy a nyugati
szakirodalomban a legjelentősebb filológusok, tudomány-,
filozófia- és vallástörténészek az utóbbi két évtized során
egymás után ismerték fel a tanult mágia jelentőségét és az e
témakör kínálta perspektívákat.