Cser­no­bil. Ez az ukrán kis­vá­ros las­san húsz éve fo­ga­lom, amely­ről szak­em­be­rek, po­li­ti­ku­sok és maga a bi­zony­ta­lan­ság­nak ki­tett nagy­kö­zön­ség vi­tat­ko­zik. Az ott tör­tén­tek va­ló­szí­nű­leg örök­re a vi­lág­tör­té­ne­lem ré­szé­vé vál­tak, akár­csak Pom­pei vagy Hi­ro­si­ma tra­gé­di­á­ja.

A szer­zők ez­út­tal szak­em­be­rek és nem új­ság­írók, ezért szak­sze­rű­en ugyan­ak­kor min­den­ki szá­má­ra ért­he­tő módon is­mer­te­tik a cser­no­bi­li atom­erő­mű tí­pus­hi­bá­it, a sú­lyos bal­eset okait és le­fo­lyá­sát, va­la­mint az ahhoz ve­ze­tő mű­sza­ki, tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai oko­kat, a ki­bo­csá­tott ra­dio­ak­tív szennye­zés föld­raj­zi el­osz­lá­sát és annak egész­ség­ügyi kö­vet­kez­mé­nye­it. Rész­le­te­sen ki­tér­nek a ko­ra­be­li és a je­len­le­gi tá­jé­koz­ta­tás el­lent­mon­dá­sa­i­ra, a média és a szak­em­be­rek fe­le­lős­sé­gé­re. A könyv tar­tal­maz egy mel­lék­le­tet is az el­múlt hat­van év re­ak­tor­bal­ese­te­i­ről.

Szatmáry Zoltán fi­zi­kus, a Mű­egye­tem egye­te­mi ta­ná­ra. Annak ide­jén sze­mé­lye­sen részt vett a cser­no­bi­li ka­taszt­ró­fa hazai ha­tá­sa­i­nak az el­há­rí­tá­sá­ban.

Aszódi Attila gé­pész­mér­nök, a Műegyetem Nukleáris Technikai Intézetének az igaz­ga­tó­ja, egye­te­mi do­cens.