A homo religiosus kialakulása a legősibb időkig nyúlik vissza. A szent egyik alkotó dimenziója az emberi mibenlétnek, az a dimenziója, amely a nála nagyobb erőkkel való szembesülésre adott válaszkísérlet.
A szent antropológiája a vallásantropológia egy új ágát képviseli, amely a homo religiosus történeti fejlődésével és a kultúrák által befolyásolt kialakulásával foglalkozik. Ez a kutatás már születése pillanatában interdiszciplináris, s ezért kivételes helyet képvisel a vallásszociológiai illetve vallásantropológiai szakirodalomban. Történeti-szociológiai megközelítéseket alkalmaz, felhasználja a legfrissebb antropológiai és hermeneutikai kutatások eredményeit, és szem előtt tartja a pszichológiai és szociálpszichológiai szempontokat, továbbá a szimbólumelmélet legújabb eredményeit is.
A kötet húsz valláskutató együttes munkájának eredménye, s mint ilyen egyedülállónak tekinthető. A szerzők valamennyien jól ismert kutatói szakterületüknek, s a szerkesztést dicséri, hogy az egységes komparatisztikai koncepció nem törik meg, hanem épp ellenkezőleg: végighúzódik az egész munkán.