„A pro­fán fer­tő­ző. Egyet­len érin­tés elég ahhoz, hogy meg­tör­je a va­rázst, és vissza­he­lyez­ze a hasz­ná­lat­ba azt, amit a szent el­kü­lö­ní­tett és kővé der­mesz­tett.”

„A pro­fa­ná­ció azt je­len­ti, hogy meg­te­remt­jük a ha­nyag­ság e spe­ci­á­lis for­má­já­nak le­he­tő­sé­gét, amely fi­gyel­men kívül hagy­ja a szent és a pro­fán kü­lön­vá­lasz­tá­sát. Sőt, talán nem is hagy­ja fi­gyel­men kívül, in­kább csak sa­já­tos módon pró­bál­ja hasz­nál­ni.” Sa­já­tos módon, mint pél­dá­ul a játék, és nem is egy­sze­rű­en a játék, hanem a cse­lek­vő játék (ludus) a rítus, a szó­já­ték (jocus) pedig a mí­tosz pa­ró­di­á­ja­ként.

„Itt azon­ban nem el­ha­nya­go­lás­ról vagy gon­dat­lan­ság­ról van szó, hi­szen a fi­gye­lem egyet­len for­má­ja sem áll­hat­ja ki az össze­ha­son­lí­tást a ját­szó gyer­mek oda­fi­gye­lé­sé­vel, hanem a hasz­ná­lat egy új for­má­já­ról, me­lyet a gyer­me­kek és a fi­lo­zó­fu­sok ta­ní­ta­nak az em­be­ri­ség­nek.”

Gi­or­gio Agam­ben mon­da­ta­i­nak szép­sé­ge és le­nyű­gö­ző sok­ré­te­gű­sé­ge kü­lö­nös cse­me­ge azok szá­má­ra, akik­nek a fi­lo­zo­fá­lás, ha cse­me­ge is, de min­den­na­pi cse­me­ge. Szak­ér­tő fi­lo­zó­fu­sok szá­má­ra pedig egy­sze­rű­en meg­ke­rül­he­tet­len.

A szer­ző Eu­ró­pa- és Ame­ri­ka-szer­te el­is­mert fi­lo­zó­fus, aki nem­csak ra­di­ká­lis gon­dol­ko­dó, hanem ra­di­ká­lis cse­lek­vő is, hi­szen pél­dá­ul 2003-ban – az ame­ri­kai kor­mány kül­po­li­ti­ká­ja el­le­ni til­ta­ko­zás­kép­pen – le­mon­dott a New York-i Egye­tem­re szóló ki­ne­ve­zé­sé­ről.

2006-ban el­nyer­te a Charles Ve­il­lon Ala­pít­vány eu­ró­pai esszé­dí­ját (Prix Eu­ro­pé­en de l’Essai Charles Ve­il­lon). Ez az első ma­gya­rul meg­je­lent kö­te­te.