Miközben a szakmai kórusoknak, a tudomány karmestereinek és a politika előénekeseinek köszönhetően egyre több szólamban és hangon csendülnek fel az “információs és tudástársalom” dallamai, a társadalomkutatásban még mindig mostohagyermeknek tekinthető magának az információjelenségnek a vizsgálata.
Mire is gondoljunk pontosan, ha információt mondunk? Vajon megnyugtató válaszaink vannak az információ mibenlétével, születésével, gyarapításával, mérhetőségével, elveszésével kapcsolatban? Beszélhetünk-e egyáltalán az “információ” kultúrhistóriájáról, és ha igen, mennyiben segíti a jelen információban gazdag világának megértését letűnt korok információs viszonyainak fürkészése?
A válaszokat szenvedélyesen és sokoldalúan kereső történész-társadalomkutató, Z. Karvalics László tanulmányaiban szívós következetességgel kapcsolódnak össze az elméleti, társadalmi és történeti mozzanatok, hogy gyakorta meglepő módon váljanak megragadhatóvá jól ismert (vagy annak vélt) jelenségek. A kötet voltaképpen “kisablakok” sora, amelyek egy-egy izgalmas kérdéskörre nyílnak, és ezek tárgyalása során lassan kirajzolódik egy olyan eredeti fogalmi-vizsgálati keret, amellyel az illékony, megfoghatatlannak hitt információjelenség a társadalomtudományi diskurzusok részévé válik.