A mű: egy négy és fél méteres tigriscápa, egy
ezerliteres akvárium megtöltve ötszázalékos formaldehides vízzel, és egy cím: A
halál fizikai lehetetlensége egy élő tudatában.
A szereplők: ismeretlen ausztrál halászok,
Damien Hirst mint művész, Charles Saatchi és Larry Gagosian műkereskedő, Steven
Cohen műgyűjtő, valamint háromszázezer látogató a londoni Ifjú Brit Művészek
kiállításán – majd még sokan, nagyon sokan a berlini, New York-i kiállításokon.
A mű története röviden: 1991. cápavásárlás 6000£-ért,
Hirst a halászoktól (Saatchi pénzén); 1991. műtárgyvásárlás műkereskedelmi
céllal 50 000£-ért, Saatchi megveszi Hirsttől. Majd a számos kiállítást
követően, 2004-ben, immár Amerikában, Gagosian közvetítésével Cohen vásárolja
meg 12 millió dollárért (azaz 6.25 millió £-ért). És ő? Mennyiért adja
tovább? Nem, ő nem adja el, és ez újra meglepő fordulat. Ő elajándékozza a New
York-i Metropolitan Museum of Artnak.
Művészek, műkereskedők és műgyűjtők,
galériák, árverések és hírverések, és pénzek, nagyon nagy pénzek. Ez a
műkereskedelem. Erről szól a könyv, amelyben nemcsak a nagyvilág
műkereskedelmét, hanem a magyart is megismerhetjük.
Martos Gábor (1953; művészeti író; a
MúzeumCafé főszerkesztője) 2000 óta foglalkozik intenzíven a műkereskedelem
elméleti kérdéseivel. Miután több száz cikket írt ezekkel kapcsolatban hazai és
külföldi lapokban, 2011-ben – Magyarországon elsőként – az ELTE
Filozófiatudományi Doktori Iskolájában PhD fokozott szerzett a témából.