Luk Van Haute munkája sokkal több, mint útikalauz. Úgy mutatja be
Japánt, ahogyan a turisták vagy akár az ország szerelmesei soha nem
láthatják: a mindenki számára elérhető turisztikai látványosságok
helyett a japánok mindennapi életébe ad betekintést. Ezáltal sokkal
összetettebb és igazabb képet kapunk az országról. A befogadhatatlan
egész helyett a jelentőségteljes részletekre összpontosít, és egy
ismerős, barát, családtag, munkatárs, netán egy híres énekes vagy
színész életén keresztül tárja elénk az eseményeket, amelyekről mi csak a
hírekből, újságcikkekből vagy éppen egy Wikipédia-szócikkből
értesülünk. Milyen az élet az amerikaiak által megszállt Okinaván?
Hogyan vészelték át a cunamit a fukusimai katasztrófa során a
partvidéken lakók? Mennyire nemzeti sport a szumó, amelynek legnagyobb
alakja Ivan Borisko volt – míg rekordjait meg nem döntötte Mönhbatín
Davádzsargal? Van Haute úgy bontja le az előítéleteinket, hogy
megmutatja, hogyan porladtak szét a sajátjai, amikor beköltözött egy
csótányoktól hemzsegő, kóbor macskákkal teli tokiói diákszállóba,
amelynek környékét melegbárok, páncélozott járművekről üvöltöző
szélsőjobbos fanatikusok és a szaringázzal több ezer embert megmérgező
Aum szekta tagjai színesítették.