Az Edinburgh-i, úgynevezett „erős programot” bemutató tudásszociológiai szöveggyűjtemény a magyar nyelvű tudományelméleti-tudománytörténeti könyvkiadás régi adósságát törleszti.
„Mi vagyunk kérlelhetetlenek, nem pedig a logika törvénye” – idézi Wittgensteint Bloor. Az így felfogott tudásszociológia arról ad számot, mi szabja meg, hogy mi számít valódi tudásnak, racionális gondolkodásnak, konkluzív érvelésnek egy adott korban, továbbá hogy miért változnak meg a racionalitás standardjai. Tehát nem a tévedés és eltévelyedés, az igaz útról való letérés eseteit magyarázza szociológiai szempontból, hanem éppen azt, hogy mitől számít egy út helyesnek, egy igazság igazságnak.
Ez a felfogás termékenyen alkalmazható a legújabb, posztmodernnek is nevezhető kultúrtörténeti, civilizációtörténeti megközelítések során, amelyek az egyes kultúrák, civilizációk paradigmatikus alapjait vizsgálják.