- Mitől lesz va­la­ki jó ma­te­ma­ti­kus? Mi­lyen tu­laj­don­sá­gok­kal kell bír­nia?
Erre a ri­por­te­ri kér­dés­re Erdős Pál ezt vá­la­szol­ta:
- Nyil­ván el­ső­sor­ban a te­het­ség fon­tos, de ez ön­ma­gá­ban nem elég. Kell egy bi­zo­nyos szor­ga­lom, és kell egy bi­zo­nyos ér­dek­lő­dés. Rényi szok­ta mon­da­ni: Ha jó­ked­vű va­gyok, akkor ma­te­ma­ti­ká­val fog­lal­ko­zom, hogy jobb kedvű le­gyek. Ha rossz­ked­vű va­gyok, akkor ma­te­ma­ti­ká­val fog­lal­ko­zom, hogy el­múl­jon a rossz­ked­vem. Tehát az ér­dek­lő­dés a te­het­ség mel­lett rend­kí­vül fon­tos. Turán Pál is ilyen volt, úgy­szól­ván min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött tu­dott ma­te­ma­ti­kát csi­nál­ni, in­ter­ná­ló­tá­bor­ban is, a II. vi­lág­há­bo­rú­ban.
A kö­tet­ben vá­la­szo­kat ta­lá­lunk az előb­bi kér­dés­re. Ki­vá­ló szer­zők mu­tat­ják be, ho­gyan éltek és dol­goz­tak az el­múlt év­szá­za­dok­ban a kor leg­ki­vá­lóbb ma­te­ma­ti­ku­sai.
Az írá­sok­ból meg­is­mer­jük a ma­gyar­or­szá­gi ma­te­ma­ti­ka tör­té­ne­té­nek több fon­tos sze­rep­lő­jét, és né­hány át­te­kin­tő cikk be­mu­tat­ja a hazai ma­te­ma­ti­kai éle­tet, ami­ből az is ki­de­rül, ho­gyan lett Ma­gyar­or­szág ma­te­ma­ti­kai nagy­ha­ta­lom.