A hazai ne­o­avant­gárd cso­por­tok po­li­ti­kai, kul­tu­rá­lis te­vé­keny­sé­gét és a hét­köz­na­pi el­len­ál­lás gya­kor­la­tát is­me­re­ti a szer­ző, és fel­ele­ve­ní­ti azo­kat a sa­já­tos tech­ni­ká­kat, ame­lyek­kel az un­derg­round mű­vé­sze­ti cso­por­tok erő­for­rás­hi­ánnyal (in­for­má­ció­hi­ány, szű­kös anya­gi le­he­tő­sé­gek, a nem­zet­kö­zi mű­vé­sze­ti élet­től való el­zárt­ság) küsz­köd­ve pro­fesszi­o­ná­lis tech­ni­ká­kat és a bar­ká­cso­lást ve­gyít­ve, a nyu­ga­ti kul­tú­ra és a szov­jet tí­pu­sú kör­nye­zet ket­tős­sé­gé­ben egyen­sú­lyoz­tak.
Három eset­ta­nul­mány szol­gál il­luszt­rá­ci­ó­ul. Mol­nár Ger­gely és a Spions, mint az első ma­gyar punk­ze­ne­kar esete, akik olyan szél­ső­sé­ges re­ak­ci­ót vál­tot­tak ki, hogy ha­ma­ro­san emig­rá­ci­ó­ba kény­sze­rí­tet­ték őket. A kép­ző­mű­vé­szek­ből, iro­dal­má­rok­ból, rock­ze­né­szek­ből álló Fö­lös­pél­dány-cso­port, amely sok­fé­le­sé­gé­ből adódó szo­kat­lan­sá­gá­nak ere­jé­vel szállt szem­be a hi­va­ta­los kul­tú­rá­val, és a Lé­leg­zet nevű 1980–1985 kö­zött mű­kö­dő élő fo­lyó­irat, amely e sa­já­tos mé­di­u­má­val meg­ke­rül­te a cen­zú­rát, in­for­má­lis ér­tel­mi­sé­gi „sza­lont” je­len­tett, és újra fel­fe­dez­te a szó­be­li­sé­get.