Niccolò Machiavelli reneszánsz író a A fejedelem című művében részletesen kifejtette, hogy milyen taktikát kell követnie egy uralkodónak a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Lényegében az érzelem nélküli, józan hatalomgyakorlás lehetséges módjait írja le. A machiavellista olyan ember, aki másokat eszközként használ fel arra, hogy saját céljait elérje. Nem véletlenül gondolunk nagyon rosszat az ilyen emberekről, ugyanakkor mindannyian rendelkezünk a machiavellista gondolkodás valamilyen fokával. Az egyének, bármilyen közösségben élnek és bármilyen foglalkozást űznek, kisebb-nagyobb hajlandóságot mutatnak a színlelésre és mások megtévesztésére. Milyen motivációs tényezők állnak a manipulációs stratégák hátterében, és milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat a machiavellizmus a mindennapi életben? Vajon tényleg olyan rossz, ha a döntések a személyes bevonódásoktól és az érzelmi felhangoktól függetlenül születnek meg? A könyv olvasása közben végső soron kirajzolódik egy, a vártnál sokkal bonyolultabb, meglepőbb kép. Talán azt is belátjuk, hogy nekünk is szükségünk van időnként legalábbis egy-egy machiavellista tanácsadóra.