Az Öreg Lovag

A közhelyes lectori salutem helyett anyanyelvükön köszöntöm mindazokat, akik valóban kézbe veszik ezt a könyvet, éppúgy, miként a középkori hagyományt követve Az Öreg lovag történetének meghatározó alakja, a pisai Rustichello tette. A Mester, miként állítja, egykor Edward király, angol király igazi – vagy az elbeszélői műfaj kötelezettségéből kitalált – könyvében csodálatos történetre lelt, amelyet 1272 körül saját kötetének, a kalandos történetek Gyűjteményének elejére tett, mert azt a legszebbnek találta. Később ismeretlen költő a genovai írónak, Marco Polo cellatársának ezt a történetét felhasználva megalkotta Az Öreg lovag breton történetét irodalmi görög nyelven is. Ebben a kétnyelvű kötetben (hiszen Hungarica – miként a középkorban: Graeca – non leguntur) Artúr király és világának egyetlen görög irodalmi elágazását követem nyomon. Mindezt, megvallom, nem önszántamból, hanem francia kollégáim felkérésére tettem. A feladatot tisztes tudományos alázattal elvégeztem, és talán – az utókor majd megítéli – újabb eredményekre is jutottam.
A történet azonban időközben engem is rabul ejtett és a történeti-filológiai eredmények közlése, a klasszikus értelemben vett, új kritikai szövegkiadás összeállítása mellett a művet a magyar olvasónak is elérhetővé szerettem volna tenni. Mi tagadás, nem volt könnyű feladat: ha megszámolom, három holt (?) és hat élő (?) nyelvet használva és forgatva magamban értem el mindezt. Hogy képes voltam rá, csakis a hetedik, a magam tősgyökeres magyar anyanyelvének és indíttatásomnak köszönhetem.