A Vízügyi Tudományos Tanács Jövőépítés a vízgazdálkodásban című könyvsorozatának ötödik kötetét veheti kezébe az Olvasó, és a sorozat e legújabb darabja részben rendhagyó is.
A szerző, Jolánkai Géza ugyanis nem csupán a szakmai közönségnek szánta memoárját, ezért a szigorú értelemben vett vízszakmai részeket rövidebben érinti, inkább a tőle megszokott színes, történetmesélős stílusban ír a számára kedves vagy éppen megrázó eseményekről – mind saját életét, mind a magyar vízügy (elsősorban a VITUKI) elmúlt fél évszázadát tekintve. A könyvet épp ezért nemcsak a vízmérnöktársadalomnak, hanem a vizeket, vizes élőhelyeket kedvelő, azok jövőjéért felelősséget érző, a vízügyi történelemre nyitott olvasóknak is ajánljuk.
Jolánkai Géza professzor szakmai munkássága a vízminőségi modellezést, vízminőség-szabályozást és az ökohidrológiát fedi le, amely területeknek aktív kutatója és oktatója volt. Többgenerációs mérnök-, ezen belül is neves vízmérnökcsaládból származott, így egyenes útja vezetett a Műegyetemre. Közel fél évszázados hűséggel a VITUKI tudományos kutatójaként tevékenykedett, 2004–2012 között a Debreceni Egyetem Műszaki Kara Építőmérnöki Tanszékének egyetemi tanáraként oktatott. Pályafutását tekintve különösen kiemelkedőek Balaton-kutatásai, továbbá a tavak, tározók, illetve ezek vízgyűjtőinek vízminőségi és biológiai kutatása és modellezése. Különböző UNESCO-, EU-, IIASA-, WHO-, FAO-projektek résztvevője és koordinátora volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek között a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével. Számtalan hazai és külföldi cikk, tanulmány, könyv és könyvfejezet szerzője. Több szakmai MTA- és állami bizottság tagja, tisztségviselője volt.