In Aristotelis librum de Poetica Paraphrasis et Notae

Nicasius Ellebodius (1535 – 1577), a flandriai Cassel szülöttje, polgárháborúk sújtotta szülőföldjétől messze, a humanisták Itáliájában, majd a magyar királyság akkori fővárosában találja meg a szabad-ságvágyát kielégítő és filológusi munkájához feltét-lenül szükséges független nyugalmat. Pozsonyba alapos felkészültséggel és nagyívű tervekkel érkezik 1571-ben. Leuveni, római és padovai tanulmányok állnak mögötte, a legjobb humanista társaságok nagyra becsült tagja, a mecénások sem kerülik el. A padovai arisztotelianizmus szellemében alkotja meg a maga Poetica-értelmezését, melyet mind a tartalmi, mind a formai megoldások kora irodalomelméleti és filológiai gondolkodásának csúcsteljesítményei közé emelnek. Váratlan halála miatt azonban kéziratos műve nem válhatott az irodalmi kánon részévé. Újrafelfedezése korunkra maradt. BernardWeinberg, Rudolf Kassel és a magyar humanizmussal való kapcsolatának feltárását illetően Klaniczay Tibor érdeme, hogy a németalföldi grécista elfoglalhatja méltó helyét Arisztotelész Poeticájának legjobb 16. századi értelmezői, Robortello, Vettori, Riccoboni sorában.