Peter Sloterdijk korunk egyik legjelentősebb német (pedig neve alapján lehetne holland) “irracionalista” gondolkodója; már első kötetében (A cinikus ész kritikája) fosztogatta az ész trónját. Igen ám, de nem szokványos módon. Szellemes, szarkasztikus esszéizmusa és egyidejűleg igényes intellektualizmusa rögtön pályája indulásakor komoly visszhangot keltett: sokan a német akadémiai hagyomány, különösen a Frankfurti Iskola nyelvi nehézkességével és a francia posztstrukturalizmus homályosságával szembeállított ún. ‚új érthetőség’ tán legfőbb letéteményeseként tekintettek rá. Sloterdijk szerteágazó gondolatvilágára – hogy, hogy nem – a francia esszé, Heidegger és Nietzsche gyakorolták a legnagyobb hatást.