Alfred North Whitehead
Angol matematikus, logikus, filozófus a 20. század egyik jelentős és nagy hatású rendszeralkotó gondolkodója.
1880-tól Cambridge-ben, a Trinity College-ban tanult, majd tanított (1885-1910) matematikát. Első könyve, A Treatise on Universal Algebra, with Applications 1898-ban jelent meg. Munkásságának korai főműve a Principia Mathematica (1910-13), amelyet egyik volt cambridge-i diákjával és barátjával, Bertrand Russell-lel közösen írt; a munka a matematikai logika történetének mérföldköve.
1910-tól a londoni egyetemen eltöltött 14 éve tekinthető második alkotói korszakának. Eleinte aPrincipia negyedik kötetét tervezte megírni, és a tér logikai analízisével foglalkozott. Kutatásai az anyagi világ newtoni felfogásának elégtelenségéhez, majd ismeretelméleti kritikájához, végül egy önálló ismeretelméleti és természetfilozófiai pozíció kidolgozásához vezettek 1924-re (pl. TheConcept qf Nature, 1920).
1924-ben, 63 éves korában meghívást kapott az USA-beli Harvard University filozófia tanszékére, ezzel élete legtermékenyebb korszaka vette kezdetét: a tanítás mellett metafizikai, természetfilozófiai, tudományfilozófiai (Science and the Modern World, 1925), társadalomfilozófiai, vallásfilozófiái (Religion in the Making, 1926), oktatáselméleti műveket írt.
Fő műve a Folyamat és valóság (1929; magyarul Typotex, 2001), a több évezredes európai filozófiai hagyomány nagy szintézise. Késői munkái között találunk az emberi gondolkodás történetével és jelenségeivel foglalkozó műveket is (Adventures of Ideas, 1933; Modes of Thought, 1938). 75 évesen (1936) vonult nyugdíjba, a tanítást és az írást azonban nem hagyta abba. Halála évében újabb kötetet publikált Essays in Science and Philosophy címmel.
Munkássága önálló filozófiai iskola (az u.n. folyamatfilozófia) kialakulását eredményezte, amelynek kutatására John B. Cobb, Jr. és Dávid R. Griffin vezetésével önálló intézet jött létre (Center for Process Studies) a kaliforniai Claremont School of Theology keretében. Ezt a szemléletet ma többek között a teológia, etika, pszichológia, a társadalomtudományok, ökológia, gender-kutatás, az interdiszciplináris kutatások (vallások és kultúrák közötti párbeszéd, vallás és természettudományok viszonya) és általánosabban az ún. konstruktív posztmodern gondolkodás terén szerte a világon számos kutató alkalmazza, fejleszti tovább és értelmezi.
Magyarul 2001-ben jelent meg fő műve, a Folyamat és valóság, Fórizs László és Kársai Gábor fordításában. Filozófiájának tanulmányozására, népszerűsítésére és szellemének művelésére 2002-ben Magyar és Közép-Európai Whitehead Egyesület néven műhely alakult, amelynek tagjai egyetemeken és főiskolákon oktatják Whitehead filozófiáját, rendszeres előadásokat, nyilvános összejöveteleket tartanak és szerveznek, és a nemzetközi Whitehead~kutatásba is bekapcsolódtak.
Hazánkban ezt követően az egyesület vállalta magára a feladatot, hogy minél szélesebb körben megismertesse a téma kutatói illetve a szélesebb közönség körében a szerző gondolatat. Ennek szellemében az egyesület körül szerveződő műhelycsoport (Csikós Ella és Karsai Gábor szerkesztők vezetésével) 2005-ben fordításokból és önálló esszékből álló tanulmánykötetet állított összeFolyamat és kaland címen, mely azután a Veszprémi Humántudományokért Alapítvány gondozásában, és a Center for Process Studies támogatásával került piacra.
A magyarnylevű folyamatflozófiai irodalom azután 2007-ben újabb kötettel bővült, miután a Typotex Kiadó - a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával - megjelentette Whtehead: A természet fogalma című munkáját (Szabados Levente fordításában), mely modern természettudományok témaköreivel való kapcsolatai matt fontos összekötőül szolgálhat a folyamatfilozófia iránt érdeklődő kutatók számára.
