Az irodalomtörténeti hagyomány a Kemény-életművet sokáig a romantika és a realizmus dialektikájában értelmezte, majd erősödni kezdett e viszony diszjunktív jellege. Az elmúlt években Szegedy-Maszák Mihály monográfiája megnyitotta a lehetőséget a modern tendenciákat kereső Kemény-recepció előtt, mely törekvés mára meghatározó befogadástörténeti hagyománnyá vált. Kemény regényeit a jelenkori értelmezés szerencsésen kiemelte az említett oppozicionális szemléletből, az életmű újraolvasásának következtében az értelmezések horizontján nem a tematikus-fabuláris módosulások, jellemfejlődések állnak, a szövegek immáron helyet kaptak a modern paradigma rendjében, mint ahogy általában is a 19. századi regények modern horizontú olvasata egyre gyakoribb témája napjaink interpretációinak, melyek nyomán sok e századbeli alkotás kezd új helyi értéket nyerni a prózatörténeti kánonban.